"az élet nem mindig habos torta..."

Itt "kukorékolok" most is éjnek évadján, gondoltam, hogy írok neked pár sort. Nem jó, hogy alig alszom, nem lesz jó vége, mert csak emelik majd a gyógyszereket. :( Ez van, nem tudok most mit csinálni vele, igyekszem rendet teremteni az alvásritmusomban, de eddig nem sok sikerrel.

Én inkább a koránkelőkhöz tartoztam már csecsemőkoromban is, de mostanában úgy látszik valamilyen oknál fogva nem jön álom a szememre időben. Ki kell tartanom, és megálljt kell parancsolnom magamnak, hiszen csak én tudok változtatni az életmódomon. Kicsit erőltetni is kell tudnom az alvást, mert szükség van rá, hogy jól kialudjam magam másnapra.

Addig is, míg rendbe jövök, küldök neked egy dalt, hogy reggel jókedvűen ébredj. :)

plusz egy ráadásdal. :)

_______________________________

ui.: már hajnali négy óra van, szinte nem aludtam semmit, ki kell vizsgáltatni, hogy miért is nem tudok jót aludni. Én sokféle zenét kedvelek, szeretem a könnyű slágereket is, és a komoly zenét is, szinte "mindenevő" vagyok ha zenéről van szó. Engem megnyugtat, felvidít, s kikapcsolódásképpen majdnem mindig szól itthon a rádió. S végül még egy dal, ha kedveled, hallgasd szeretettel. :)

Már itt is vagyok, és írom az újabb bejegyzést. :) A lányunk azt mondta, amikor a blogot egyszer, kétszer, sokszor abba akartam hagyni, - "úgysem bírod ki, hogy ne írjál!" - Ezzel arra szeretett volna utalni, hogy fölösleges olyasmit mondanom, amit már jelen pillanatban is tudok, azt, hogy nem fogom betartani amit gondoltam, mert ott a szenvedély bennem, ami ösztönöz, s a szeretet, mely hozzátok fűz már.

Az indulás előtt még egy utolsó bejegyzést írok, elbúcsúzom egy rövid időre, nekem kell helyrehozni magamat, mert akárhová is megyek, a gondomat, bajomat cipelem magammal. Kell egy kis nyugalom úgy látszik az életemben, hogy új erővel haladhassak tovább.

Vannak írott, és íratlan szabályok, amiket nem árt ha betartunk. Saját magunknak okozunk felesleges lelkiismeret furdalást ha megszegjük ezeket a szabályokat. Én nagyon lelkis típus vagyok, szinte mindent úgy értelmezek, hogy én látom mindig a kárát végül, mert azt is félreértelmezem néha, amihez semmi közöm. Nem szabad így élni, nagyon megterhelő az életemnek ez a fajta gondolkodásmód. Kimerítő és megterhelő.

Sokkal jobban vagyok a tegnapi nap után, jót aludtam, ez nagyon hiányzott már. Nem szeretnék mindig a jelenlegi állapotomról írni, ez is az egyik-másik bajom, hogy túlzottan aggodalmaskodok minden miatt. Teljesen fölösleges, mert van, amin úgysem tudok változtatni. Kezdek visszatérni a megszokott stílusomhoz, ahogy jól érzem magam.

Sajnos újra kórházba kell mennem, nem tudom, hogy mikor tudok írni, igyekszem összeszedni magam minél hamarabb. Beigazolódott amit írtam, magas vérnyomásom van, most kezd valahogyan tisztulni a fejem. Minden zavaros volt, zúgott a fejem, és már kezdtem homályosan látni is. Ezért kell nagyon figyelni magunkra, a tünetekre.

Lehet, hogy a magas vérnyomás áll a háttérben a rosszulléteim között. Eddig még nem tapasztaltam effélét magamnál, most sokkal magasabb értéket mértem, mint előtte. Majd az orvos eldönti, mi legyen a terápia, remélem, hogy egyre jobban leszek, és tudok még sok-sok cikket írni neked.

Azt hittem, hogy az írással van a gondom, mert úgy véltem, nagyon sok bejegyzést írtam egy hét alatt a blog kezdetén főleg, de még nemrég is. Azt hittem megerőltető az írás, de nem ez a gond most nálam, hiszen az írásnak is gyógyító ereje van. Valami vagy nagyon készülődik (betegség), vagy kialakulóban van egyfajta stílus nálam, de lehet, hogy meg kell szokjam, hogy ezután már csak így kell élnem. Remélem, hogy nem, mert ez az állapot elég kimerítő.