"az élet nem mindig habos torta..."

A bejegyzés címét Anthony Robbins Óriás léptek című könyvében olvastam. Itt a hangsúly szerintem a - "csak annyi jelentősége van" - szavaknak van, hiszen ha belegondolsz, van, mikor túlságosan is elragadtatjuk magunkat, és többet gondolunk bele különféle helyzetekbe. Sok élmény ér minket napról napra. A hozzáállásunktól függ, hogy jókedvvel vagy éppen morcosan fogadjuk ezeket az élményeket. Nem szabad "túlragozni az életünket". Számtalan inger ér minket egy nap alatt. Az is baj, ha ingerszegény környezetben vagyunk, de ha túlságosan is gyakran és sokszor érnek minket stresszes helyzetek amit nem tudunk kellőképpen kezelni, összezavarodunk. 

Ugye, hogy majdnem mindig úgy szokott lenni, amikor a legkevésbé számítunk valamire, bekövetkezik. Ezek a váratlan események összekuszálják az életünket. Nem is tudunk mindig megfelelően alkalmazkodni, mert nem vagyunk  eléggé felkészülve. Pedig ha kellő jártasságot szerzünk a problémák megoldásában, sokkal könnyebb és boldogabb napjaink lehetnek. Ne aggodalmaskodjunk azért, mert mindig új és újabb feladatok megoldására kényszerülünk. Ha a bensőnkben, a szívünk mélyén apró változtatásokat teszünk, fokozatosan kialakul egy rend, amit tudunk követni napról napra. De mindig csak kis lépésekkel haladjunk, és legyünk kitartóak.

Karen Casey-Változtasd meg az elméd című könyvében olvastam a bejegyzés címét. Nagyon sokszor van, hogy úgy gondoljuk, a mi feladatunk "megnevelni" családtagjainkat, kollégáinkat, embertársainkat. Ebben a könyvben az író azt ecseteli, hogy senki mást nem tudunk megváltoztatni, kizárólag önmagunkat. "Épp elég elfoglaltságot jelent gondolatainkat és tetteinket irányítani, valamint hajlandóságot érezni arra, hogy elengedjük a múltat és élvezzük a jelent."

...persze csak ha te is úgy szeretnéd. Nem mindenki van úgy vele, hogy - most aztán megreformálom az életmódomat! - felkiáltással új életet szeretne kialakítani magának. Van, aki teljesen meg van elégedve a mindennapjaival, ha vannak is kitérők az életében, leginkább azért mindig jókedvű és vidám, és elfogadja ha néha másképp alakulnak a dolgai, mint azt szeretné. Az én környezetemben is tapasztalom, hogy vannak olyan társaink, akik örömmel teszik azt amit tenniük kell, élvezik a munkájukat és a családi életük, a magánéletük is boldog. Azt hiszem jóval többen vannak, mint azt én kezdetben sejtettem volna.

Egyik nap ilyen, a másik másmilyen, nem tudjuk kitalálni mindig hogyan is alakul a napunk. Ha viszont okosak vagyunk, mindig a problémáink előtt tudunk járni egy lépéssel. Először is ne gyártsunk mi magunk fölöslegesen stresszes helyzeteket, főleg ha ismerjük magunkat már annyira, hogy biztosan bepánikolnánk, inkább iktassuk be a terveink közé, hogy pl. ma "problémamegoldónapot" tartunk. Ha előre tudunk gondolkodni, sok tehertől óvjuk meg magunkat, olyantól, amit, amiket eddig is cipeltünk magunkkal. 

Célul tűztem ki, hogy akárhogyan is, de minőségi életet szeretnék élni. Minél kevesebbet gondoljak a betegségemre, és többször éljek át fantasztikus élményeket. Alapvetően vidám természetem van, ilyenkor meg tudnám váltani a világot, örülök minden apró-cseprő dolognak az életemben. Arra törekszem, hogy a lelki teher ne érintsen meg olyan erősen, nem hagyom magam legyűrni, és nem hagyom, hogy padlóra kerüljek. Ehhez legelsősorban szépen szedem az előírt gyógyszereket, mert ezt muszáj, de minden porcikámmal arra törekszem, hogy kikutassam az élet szépségét, és csak azt vegyem észre az utam során, ami értékes, ami tovább lendít, és aminek örülni tudok minden percben.

Nem kell, hogy szomorú légy még olyankor sem, ha úgy tűnik minden összejátszott ellened. Színesebbé tudod varázsolni a napjaidat, ha kicsit is figyelsz a részletekre. Gyűjtsd magad köré azokat az embereket, akikkel szeretsz együtt lenni. Hívd fel telefonon őket, vagy látogass el hozzájuk egy kis meglepetést okozva. Ne félj, aki hű barátod, örülni fog neked, és végre tudtok egy jót beszélgetni, esetleg beültök egy kávéra vagy egy üdítőre a közeli vendéglőbe. Az a lényeg, hogy kezdeményezz! Ne hagyd, hogy elfásuljon bármelyik napod is csak azért, mert kicsit lusta voltál megszervezni.

Mindenki életében adódhatnak olyan helyzetek, amikor úgy érzi, hogy itt a vég, nincs több esély, nincs több lehetőség már, hogy tegyünk valamit a célunkért, vagy az életünkért, vagy olyan helyzetbe kerülünk, amikor végképp elveszítjük az uralmunkat önmagunk fölött. Épp ez az a pillanat, amikor össze kell tudnunk szedni magunkat annyira, hogy el tudjunk indulni a holtpontról. Nehéz pillanatok ezek, gyötrelmes lehet átélni, de gondoljunk mindig arra, hogy ha ezt az utolsó esélyt sem használjuk ki amit a sors még megad nekünk, akkor csak lefelé van tovább a lejtőn, és onnan lentről még nehezebb visszatérni a kiinduló pontra.