"az élet nem mindig habos torta..."

Túlérzékeny típus vagyok, ennek ellenére nem mindig az érzelmeim határozzák meg a sorsomat. Még szerencsére szokott annyi észérvem lenni ha döntést kell hoznom, hogy általában jól jövök ki a dolgaimból. Mindig megköszönöm a jó sorsomnak, hogy nem hagy cserben. Most már az évek tapasztalatából tudom, hogy összhangba kell hoznom azt amit érzek azzal, hogy mikor mit csinálok logikusan, úgy, hogy közben tudom, esetleg van valami más is a háttérben, mikor az események csak úgy megtörténnek. 

Szeretem a Légy nyugodt című könyvet, mert átfogó életprogramot kínál. A címet is innen lestem el, és valóban sok-sok remek mondat hirdeti, hogyan is élhetünk harmonikusabban. "Ha nem arra lovagolunk, amerre a ló magától is menne (vagy más hasonlattal, vissza akarjuk fordítani a folyót), annak csak kiábrándulás, frusztráció és kimerülés lehet a vége."

Van, mikor minden próbálkozásunk ellenére kudarcot vallunk életünk során. Ilyenkor nagyon védtelennek érezhetjük magunkat, kicsit kiszolgáltatottnak, és kicsit tehetetlenül vergődünk a megoldandó problémák sora között. Meg kell találnunk a módját, hogy bármi is adódik, könnyen vehessük az akadályokat, amik tornyosulnak elénk. Nem szabad semmit kudarcként megélnünk. Igaz, hogy törékenyek vagyunk néha, lehet, hogy olykor-olykor eltörik a mécses, és legszívesebben csak sírnánk és sírnánk, de ilyenkor jó ha meg tudjuk mutatni magunknak, hogy vannak rejtett tartalékaink, és le tudjuk győzni a felénk közeledő sárkányt.

Hiába nem akarjuk elhinni a címben írt mondatot, az akkor is igaz lehet. Sőt! Megkockáztatom, hogy a múltbéli életvitelünk mindenképpen rátesz még egy lapáttal, és attól függően, hogy sokat mozogtunk-e vagy éppen a gyorséttermi ételeket tömtük magunkba, ez mind mind visszatükröződik a mai kinézetünkön. Sajnos én vagyok a legjobb példa erre. Amikor még gimis voltam, sokat sportoltunk, futottunk, ha kellett ha nem, mindig. Később én sokat gyalogoltam, mert mindig úgy vásároltam be, és úgy is vittem haza a megvett dolgokat. De sajnos ez mind már csak múltidő.

A fenti mondatot Gini Graham Scott Dolgozni jó! című könyvében olvastam, és szeretettel is ajánlom a neked elovasásra. Én már csak azért is vettem meg ezt a könyvet, mert ahogy az összefoglalóban tovább olvasok, megragadja a figyelmemet a következő mondat: - Tanulja meg élvezni a munkáját! - Ez a könyv legfontosabb mondanivalója. Meg kell tanulnunk a rutinszerű munkákat is élvezetesebbé tenni. Négy nagy csoportot foglal magában a könyv, játékosan, gyakorlatokkal teli példákon át sugallja, hogyan is szerethetnénk meg a munkánkat.

Elég ijesztő ez a kép, amit választottam, de szeretném, ha beszélgetnénk egy kicsit a stresszről. Miért vagyunk annyira védtelenek, és miért nem tudunk sokszor tenni semmit ellene? Nekem már egy kicsit a "begyemben van" ez a szó, hogy stressz, mert túl sok mindent foglal magában. Van, mikor fel sem veszünk dolgokat, amik felbosszanthatnának, máskor pedig szinte robbanunk már az első pillanatra. Mindent csak akkor lehet igazán jól megérteni, ha a legmélyére nézünk, kikutatjuk, hol is van a baj gyökere, és kihúzzuk a problémánk méregfogát (ha lehet így fogalmazni). Mindenki megijed, ha az orvos azt diagnosztizálja, hogy bizony túl sok stressznek vagyunk kitéve nap mint nap.

Kitől is tanulhatnánk okos dolgokat ha nem a szüleinktől, nagyszüleinktől. Ezt a képet azért választottam, mert az én nagymamámra emlékeztet. Ő is nagyon szeretett olvasni, hosszú életet élt, és mindig elbóbiskolt olvasás közben. Lehet, tőle szerettem meg az olvasás örömét, és mindig csodáltam, ahogy a Bibliát olvasgatta. Ha hosszú, boldog életre vágyom, mindig rá gondolok. Egyszerűen éltek nagyapámmal, dolgos életük volt, és ha összehasonlítom a mai rohanó tempójú életünket az övékével, rá kell jönnöm, hogy ők éltek jobban, harmónikusabban, nem pedig a mai ember lánya, aki kénytelen számos dolgot bezsúfolni életébe.

Csak a javadra lesz, ha bevállalsz néha olyan feladatokat, amik nem rutinszerűek, eltérnek a megszokott, ismétlődő tevékenységektől. Ha otthon vagy, és egész nap a házimunkával foglalkozol, egy idő után esetleg nagyon unalmassá válhat, és nem lesz kedved elvégezni a nagytakarítást sem, mert ugyanazok a feladatok ismétlődnek, és nagyon egyedül érezheted magad ettől. Ki kell zökkentenünk magunkat a fásultságból, és érdekes, egész testet-lelket megmozgató és megpróbáló dolgokkal kell bombáznunk a szervezetünket. Nem szabad, hogy feleslegesnek érezd magad, és a folytonos ismétlődés, a nap nap után végzett robotmunka bizony nem válik hasznodra.

Mint ahogy a Nap süt az égen, olyan erőteljes odaadással kell táplálnunk magunkban az öröm érzését. Nem lehet semmiféle okunk arra, hogy szomorkodjunk, ha csak jó dolgok történnek velünk. És jó dolgok csak akkor történnek velünk, ha örülünk valaminek, boldogok vagyunk, és vidáman végezzük a dolgainkat. Ne hidd, hogy elronthatja valaki is a te örömödet, ha kellőképpen átadod magad a kirobbanó életerődnek, és csak azt csinálod, amit szeretsz csinálni, és csak a szíved vezet időnként. Mitől leszünk boldogok? Mikor örülünk mindennek? Akkor, amikor teljes szívvel örülünk annak, ha más is örül, velünk együtt örül. Nem szabad, hogy az irigység elragadja a fantáziánkat, és megbántó módon viszonyuljunk a társainkhoz.