"az élet nem mindig habos torta..."

Észre kell vennünk, hogy az élet jelen van, itt és most. Adj teret az élményeknek. Nincsenek véletlenek, ezért is kerestem meg ezt a videót. Ha meg tudod hallgatni, egy jó relaxációs gyakorlatot találsz a videóban. Leginkább önmagamnak kerestem, az előző bejegyzésem hatására, önbizalmam növelésére. Szeretem a relax gyakorlatokat, pihentet, megnyugtat, s ráébreszt arra, hogy önmagam tudjak lenni. Sosem tudtam a légzést jól megtanulni, ezért is gyakorlom többször ezeket meditációs gyakorlatokat.

..., hogy mindennap tornázom, számolom a kalóriákat, többet gyalogolok, kertészkedek, és még mi minden mást is megígértem magamnak minden évben, amióta jobban figyelik a vérképemet a háziorvosnál. És hol tartok? Ott, hogy még mindig majszolom néha a nápolyit, eszem a cukorkákat, és igenis tudnék többet gyalogolni, edzeni is, ha végre rászánnám magam.

Gondolkoztál-e már a címben lévő kérdésen? Saját erődre támaszkodsz, vagy más segítségére van szükséged? Lehet-e jól irányítani az életünket? Sok kis apró kérdés jöhetne ezután, ha belebonyolódnánk a beszélgetésbe. Elég, ha magad átgondolod, milyen minőségi változást hoz az életedbe, ha tudsz egyedül boldogulni minden helyzetben.

Ha a képre nézel, máris eszedbe juthat mennyi mindent csináltál ma, kikkel találkoztál, és hogyan oldódtak meg a gondjaid egyik pillanatról a másikra. Ilyen sokrétű változás minden nap kijut neked azt hiszem, sőt, biztos, hogy több szálon futott a mai napi programod is.

Szorgoskodunk, szorgoskodunk otthon, csinosítjuk a házunkat, mert úgy kell, úgy szép, és úgy tökéletes. Nincs mindig így ez, mert van, mikor csak úgy tornyosulnak a teendőink. S amikor épp "áll a bál" otthon, nagy a felfordulás, csöngetnek. Idegesek leszünk, vajon ki jöhet épp ilyenkor, mikor még a madár sem szokott ebben az időben erre repülni. Nagy nehezen kinyitjuk az ajtót, s bár tudjuk, hogy nagy rumli van a lakásban, mi azért beengedjük a látogatónkat.

Sok minden megesik a nagyvilágban. Semmin ne csodálkozz. Inkább azt javaslom neked, amit a címben is írok, - ha tudsz, olykor-olykor légy észrevétlen, mint az angyalok, akik minden percben munkálkodnak valamin, mégsem vesszük észre nagy buzgalmunkban.

Próbáld ki egyszer, s másszor is, hogy úgy tégy valamilyen szívességet társaidnak, hogy közben ők még csak ne is sejtsék, ki volt a jótétemény szülője. Csendben szemléld, milyen jó érzést kelt bennük az, amit te szívből tudtál adni. Figyeld, hogy milyen kíváncsian szemlélik az égboltot talán, keresve, honnan is kaptak segítséget a problémájukhoz, vagy honnan szállt le egy angyal, aki kihúzta őket a gödörből éppen. De egy kedves emléket is felidézhetsz a társadnak, vagy gyermekednek, mégpedig úgy, hogy ő esetleg csak sejtheti, hogy kitől is kaphatta azokat a szép órákat, perceket, amiket épp az előbb élt át.

Már nem újdonság, hogy vissza-visszazuhanok egy rosszabb állapotba időnként. Már régóta várom, hogy történjen már valami, ami kihúz a letargiából. Régebben leírtam magamnak, hogy mit kell tennem ilyenkor. Méghozzá több lépésen keresztül. Nem tudom mennyire lesz érthető, de megpróbálom leírni röviden.

Mint mindenkinek, nekem is egy nap 24 óra áll a rendelkezésemre, hogy valami jót alkossak, valami szépet tegyek hozzá a világ dolgaihoz. Már csak azért is érdemes élni, mert az élet szép. Még akkor is, mikor a leglehetetlenebb helyzetben vagyunk, akkor is fel tudunk fedezni a környezetünkben valamit ami csodálattal tölt el. Mindig találjuk meg a módját, hogy ha csak egy kicsit is lecsípjünk ebből a 24 órából egy nap, és arra szenteljük, hogy értékes perceket áldozzunk a minket körülvevő világ számára.

Ahogy változik az időjárás, most úgy változik a kedvem is, ezért döntöttem úgy, hogy mindenemet amim van egy cél érdekében alkalmazom, és - nem minden mindegy alapon azért -, de magam alakítom az életem. Persze nem a család nélkül, hanem feltétlen őket is belevonva olyan életet célzok meg, amikor be kell vállalnom mindent, ami szembejön velem az utam során.