"az élet nem mindig habos torta..."

Mindig is szerettem a logikai játékokat, főleg gimis koromban, kivéve a labirintus nevű játékot, mint ez is, amit a kép ábrázol. Ezen most se épp ésszel, sem ilyen zavaros fejjel, mint ahogy mostanában vagyok, nem tudnék keresztül menni. Azt hiszem, hogy nem is lehet, de meg sem próbáltam, pedig egyszerű, nem túl bonyolult feladat. Szerettem a keresztrejtvényekből is a bonyolultabbakat megfejteni, nem mindig sikerült, de ez a lényege, hogy fejlessze a szürkeállományunkat.

Nos, az én szürkeállományom most a pad alatt van, innen kellene feltornáznom magam egy jobb pozícióba. Ezért is írok erről, mert észrevettem magamon, hogy már szinte olvasni sincs kedvem. Azért írok a játékok, az ügyességi játékok, a memória feladatok, az agyunkat megtornáztató feladatok fontosságáról, mert nem csak idősebb korban jó, és szükséges ezekkel a játékos feladatokkal próbára tennünk magunkat, hanem épp fiatal korban, sőt a kisgyerekek a példái, hogyan lehet felhőtlen örömmel játszani, mindent elfeledve nevetni jókat, s felszabadultan jókedvvel várni minden pillanatot, ami játékkal telik el. Ugye mondjuk, hogy akkor egészséges egy kisgyermek, ha egyedül sem unatkozik, egy cérnaszállal is el tud játszani, és nyugodt, és keresi mindig a játék örömét, mert tudja, milyen jó érzés.

Mit tehetek, ha zavar van, s nem működök épp a magaslatokon? Igen, nekem is együtt kell játszani a gyerekekkel, vagy ellesni tőlük a tudományukat, s szép sorban újra kell tanulnom mindent. Most, hogy írom ezt a bejegyzést, eszembe jut Berek Kati színésznő, akit nem tudom milyen tragédia ért, de beszélni is újra kellett, hogy tanuljon, és sok minden mást is. És, sikerült neki, mert volt benne akarat, és kitartás. Én is visszakeresem a neten mi történhetett a színésznővel, és hogyan tudott talpra állni, talán a Wikipédia segíteni fog.

Egyszóval játszunk, nevessünk, kacagjunk, s nem utolsósorban fejlesszük mindennel az eszünket, az agyunkat, ami a legfontosabb szervünk, s ami később is meghálálja, hogy tettünk valamikor érte valamit.

Ha a bagoly család ilyen összetartó, hogy kézen fogva vezetik egymást, együtt vannak jóban rosszban, mi sem maradhatunk le tőlük, mert bizony rossz példát mutatnánk vele másoknak.

Ezzel a képpel az előző bejegyzéshez szeretnék még hozzátenni egy keveset. A családnak hatalmas ereje van, ezt be kell látnia még azoknak is, akik szerint egyedül boldogulni a legkönnyebb, nem szól bele senki az életünkbe. De mi van, ha baj lesz, vagy valamilyen probléma alakul ki? Hová forduljunk segítségért? Mindenki legelőször a saját "házatáján" néz körül, vagyis a családjához fordul segítségért, épp azért, mert tudja, milyen hatalmas erő rejlik a családban.

Nézz rá a képre. Több kérdés is kikívánkozik belőlem? Vajon eszedbe jut-e olykor egy szál virágot venni az asszonykádnak, vagy eszedbe jut-e kézen fogni a gyermekedet, s meglepetést okozva neki, gyorsan elviszed egy játszóházba vagy moziba, vagy éppen a vidámparkba?

Legyetek minél többször így együtt, mint a képen ez az aranyos bagoly család, s töltsetek el minél több szabadidőt a parkban, vagy csak vasárnaponként sétálva kirakatokat nézegetve, beszélgetve járjátok körbe a város utcáit, - ismerd meg városodat! - felkiáltással. Beszélgessetek. Séta közben akár még az ügyes-bajos dolgok is megoldódhatnak, ha időt fordítunk rájuk.

Teremtsd meg azt a családias légkört, ami csak rátok jellemző, s amit akárki megirigyelhet tőletek. Légy igazi családfő, igazi családanya, s te kisgyermek légy olyan befogadó, hogy tudj örülni minden együtt töltött percnek, amit a családdal együtt tölthetsz.

Szeretem ami szép és természetes, de sosem tudtam követni az adott év vagy évszak aktuális divatját. Lehet, hogy nem is akartam, lehet, hogy nem szép az én részemről, de így van. Mindig az egyszerűségre törekedtem, de most legutóbb, mikor a lányom öt perc alatt kisminkelte magát, s már útra kész is volt, nagyon megirigyeltem. Pedig biztos, hogy neki sem ment mindjárt elsőre, de látszik, hogy törődött, törődik önmagával, hiszen mégiscsak nő.

Gyakorlat teszi a mestert ugye szokás mondani. Én már csak ilyen maradok, amilyen vagyok, de téged arra biztatlak, mégis jobb, ha odafigyelünk magunkra, mégis jobb, ha igazi nőnek láthatjuk magunkat. Hidd el, a bókok nem maradnak el, és sokkal jobb érzés, ha úgy lépünk ki az utcára, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben.

Most a kedvenc énekesnőmnek talán a legvidámabb dalát küldöm neked, a maga tökéletességében és tökéletlenségével együtt. Hallgasd szeretettel.

Hadd szóljon a dal, én imádom hallgatni. :)

+ ráadásdal. :)