"az élet nem mindig habos torta..."

Mindenki szívében rejlik egy gyémánt, olyan gyémánt, ami úgy ragyog, hogy elkápráztat mindenkit, aki csak a közelében van. Nem is egy gyémánt rejlik a szívünkben, annyi kincsünk van, hogy sokszor észre sem vesszük, mind a miénk, nekünk ragyognak.

Szeretek gondolkodni a bennünk kialakuló megérzéseinkről, amit sokszor hívunk ugye intuíciónak. Én még azt is idesorolom, amikor véletlenül egyszerre ejtjük ki ugyanazt a mondatot, és fel is kiáltunk rögtön: - "Óó, épp ugyanarra gondoltunk!"

Még akkor is tanulunk valamit, ha egyébként semmi hajlandóságunk sincs hozzá. Ösztönösen megfigyelünk valamit, és lehet, hogy ezáltal más is érdekelni fog minket. Megjegyzünk dolgokat, megnézzük a körülöttünk lévő világot, ami kíváncsivá tesz minket, és így folyamatosan tanulunk is mindig valamit.

Biztosan volt már úgy az életedben, hogy azt érezted, most minden tökéletes, minden passzol, bárcsak mindig minden ilyen jól sikerülne, mint most. Mi mindent megtennénk, hogy ne vesszen el ennek a pillanatnak a varázsa! De egyszer csak fordul a kocka, minden a köd homályába vész, és azt hisszük, hogy csak álmodtuk az egészet. 

Aki nem tudja eldönteni mit is egyen, hogy egészséges maradhasson, olvassa el Fási Katalin - Gyógyító zöldségek című könyvét. Azt hiszem, ha tudjuk, hogy melyik élelmiszerünk milyen titkokat is rejt magában, sokkal jobban odafigyelünk rá, főleg, hogy nem másról van szó, mint az egészségünk megőrzése.

Nem szeretünk zűrzavaros helyzetekbe kerülni, és ez érthető is. Van épp elég dolgunk ahhoz, hogy nyugalmat is találjunk magunknak az élet forgatagában. Sok feladat vár ránk nap mint nap, de ezernyi lehetőség is áll előttünk.

"Legtöbbünk mindig rohan, siet valahová, általában nem is annyira óhajtott célok felé, s nem hagyunk magunknak időt arra, amire tényleg kéne: megismerni egymást és azt, ami körülvesz minket." (Robert Lawson)

Nem titok, de annál nagyobb felelőtlenség tőlem, hogy nemrégen még közel jártam a cukorbetegséghez. Csakis magamat okolhatom emiatt. És, az sem biztos, hogy megúsztam a dolgot annyival, hogy épp elfogadták az akkori értékeket.

Sokszor találkozhatunk életünk során a szerencsével. Azt mondják, az a titok nyitja, hogy mindig a jó időben kell lenni a jó helyen. 

Amikor nagyon meg akarunk jegyezni valamit, biztosan nem fog sikerülni. Talán nem fókuszálunk rá eléggé. Vagy nyugtalanok vagyunk épp amiatt, mert nagyon is szeretnénk koncentrálni. Elveszítjük a fonalat valahol, és még mielőtt meg tudtuk volna jegyezni, már el is felejtettük.