Te tudod, mikor jársz a helyes úton? Ha a rossz útra lépsz, valami figyelmeztet, hogy - helló, nem lesz ennek jó vége! -, ha megpróbálsz a jó útra térni, valami azt jelzi neked, hogy - helló, ez nekem túl nehéz! -, de ha mindig magadra hallgatsz, biztos lehetsz benne, hogy a belső hangod a megfelelő választ adja számodra. Néha vannak olyan helyzetek, mikor nemet kell tudnunk mondani. Ezt meg kell tanulni, gyakorolni kell, mert különben kihasználnak minket.
Nem tudom, miért szeretném annyira rád beszélni, hogy relaxálj, lazíts, meditálj. Lehet, hogy azért, mert óriási hasznát látom, ha alkalmazzuk. Én sem vagyok profi sem a relaxációban, sem a meditációban, most mégis egy gyakorlati útmutatót kínálok neked a mindennapokra. A könyv címe: Meditáció - Gyakorlati útmutató a mindennapokra - Az író: Eknath Easwaran, és az Édesvíz kiadó gondozásában jelent meg.
Nem kellene most írnom, hiszen rég aludnom kéne, és ha igazán törődnék az egészségemmel, már tegnap este tíz órakor aludni mentem volna. Bízom benne, hogy egyszercsak kialakul egyfajta alvásritmusom. Sokat gondolkodtam ezen a blogon. Kb. jó féléves volt a blog, mikor először abba akartam hagyni az írást. Mégis mindig volt vagy egy hozzászólás a bejegyzéshez, vagy egy like a facebookról, vagy lett egy követőm, és nem volt szívem abbahagyni. Ezek mind-mind arra ösztönöztek, hogy folytassam a blogot. Volt, mikor azért akartam abbahagyni, mert túl rosszul voltam, volt, hogy azért, mert úgy éreztem, már mindenről írtam ami velem kapcsolatos, már szinte jobban ismersz te engem, mint én saját magamat.
Használd ki az idődet és a lehetőségeidet. Nem is gondolnánk mennyi új és még újabb lehetőségekbe botlunk, amik mellett csakúgy simán elmegyünk, figyelmet sem fordítunk rájuk. Tervezz minden napra, és tervezz minden másodpercben. Time is money! - Az idő pénz! - tartja a mondás. Vonzzuk be most a pénzt és az időt az életünkbe. Mindkettőre nagy szükségünk van, és látod a képen, hogy nem sok választja el egymástól őket.
Megint kezd felcserélődni az éjszaka és a nappal ritmusa. Már megint fent vagyok, de szerencsére sikerült egymagam úgy beállítani a gyógyszerszedést (igaz, hogy voltam a háziorvosnál is), de végül lehet, hogy az időjárásváltozás és az évszakváltás okozta, hogy olyan sokszor összezavarodtam nyár végén, ősz elején. Ilyenkor, ha jobban vagyok, madarat lehetne fogatni velem, de azt hiszem ez érthető is. Ne legyél soha beteg. Nem jó dolog. De a gyógyulás folyamata az bizony jó dolog ám. Olyan jó érzés, hogy egyre jobban és jobban vagyok. Ki kellene találni, miért is romlik le annyira a kedvem, és miért is zavarodok össze időnként.
Vajon lehetséges, hogy nemcsak mi létezünk ezen a világon? Sokfélét olvastam már, és látni, hallani is lehet, hogy rajtunk kívül még létezik intelligens civillizáció valahol. Hogyan is léphetnénk egymással kapcsolatba? És mi történne, ha tényleg kiderülne, hogy vannak még rajtunk kívül is idegen lények? Én, ha lehet, megmaradok a saját álláspontomnál, miszerint mi vagyunk a kiválasztottak, akik végigélhetjük az életünket.
Nem dől össze a világ, ha valami nem úgy történik, mint ahogy azt elterveztük. Nem dől össze a világ, ha véletlenül kevésbé vagyunk sikeresek, mint szeretnénk. Nem dől össze a világ körülöttünk, ha összegabalyodnak néha a dolgaink. Lehet, hogy néha mi is ludasok vagyunk abban, hogy pl. rossz az időzítésünk, vagy éppen nem jókor vagyunk jó helyen. A hibáinkat mindig helyre tudjuk hozni. Akarattal, belátással, egy kis törekvéssel, egy kis igyekezettel. Ne higgy az olyan beszédnek, amik azt mondják, hogy - te nem vagy elég jó az élethez! - Ez mind irigységre mutató jel.
Hív, vár a nagybetűs élet, ehhez méltón kell irányítanunk életünket. Nem kell nagy dolgokat tennünk, örülnünk kell az apró kis történéseknek, és semmi olyat nem kell tennünk, ami ellenünkre van. Amit szeretünk, azt szívvel-lélekkel tegyük, mindent bele alapon. Nincs lehetetlen. Ha valamit nem tudunk megtenni, lehet, hogy még nem vagyunk elég felkészültek hozzá. Kell hogy legyen mindig egy kis plusz tartalékunk, erőt kell gyűjtenünk, hogy meg tudjunk felelni a kihívásoknak.
Eljött a nap, hogy döntsünk. Döntsünk életünk felett, a sorsunk felett, mérlegeljünk. Nekem kell ismét döntenem. Örülök, hogy ha szereted olvasni a blogot, nagyon szerettem neked dalokat küldeni, mert benne volt mindig az az érzés, amit akkor éreztem, és ahogyan akkor éreztem, mikor írtam neked. Sok dalt küldtem, most mégis úgy kell döntenem, hogy vagy folytatom a blogot úgy, hogy nem illesztek be több dalt, vagy abba kell hagynom az írást. Szeretem az írást, ha van kedved tarts velem így is, én sajnálom a legjobban, hogy így kell döntenem. A bejegyzések végén azért képzeletben gondolj mindig arra, hogy ott még valami hiányzik, a szívem egy kis darabja.
Nekem sokat segített a zene a gyógyulásomban, ezért is kezdtem beilleszteni a blogba, ha meg tudod hallgatni őket, hallgasd szeretettel, és gondolj mindig rám, és tudd, hogy gyógyító hatása van a daloknak, a zenének. :)
Ha minden helyzetben kiismered magad, nem lesz nehéz a legjobb formádat hozni. Mutasd meg mit tudsz. Persze én sem tudnám utánozni a lányt a képen, de meg kell próbálni legalább. Ha felszabadultan, minden erőlködés nélkül gyakorlunk, idővel mi is elérhetünk hasonló eredményeket. Szép a harmónia. Szép az összhang. Törekedj arra, hogy minden mozdulatod harmonikusan kövesse azt, amit egyébként is érzel a szívedben.
Emeld fel a fejed, és bátran nézz az emberek szemébe. Ha te is olyan gyámoltalan lennél, mint amilyenné én alakultam, bizony rád is rádférne a címben írt mondat. Pedig beszélgetni is csak akkor tudunk egy jót, ha megvan a kellő szemkontaktus, figyeljük egymást, és bátran a társunk szemébe nézünk. Sok mindent elárul rólunk a járásunk, az, ahogyan megyünk az utcán, és az is, hogy merünk-e az emberek szemébe nézni.
Utolsó kommentek