"az élet nem mindig habos torta..."

Sok mindenen megbántódhatunk, érzékenyen érinthetnek a szavak, a mondatok. Mitől függ, hogy mennyire érzékeny a lelkünk? Mennyire kell stabil érzelemvilágot kialakítanunk magunknak?

Olyan csodálattal tudom nézni nyáron (de máskor is!) a naplementét és a napfelkeltét is, mert egyik kedvenc égitestem a Napocska maga. :) Élvezem, amikor süt le rám, élvezem, amikor bújócskát játszik velem, élvezem, amikor épp olyan kedvében van, hogy kitalálni sem tudom, merre járhat.

Azt hiszem, hogy az aggódó természet nagyon illik rám, szinte mindenen tudok aggódni, vagy gyártok olyan történeteket, amiben szerepel az aggodalom. A másik nagy érzelmi kizsákmányoló a félelem, ami már sok ember életét megkeserítette, nemcsak az enyémet. 

Már réges-régen aludnom kéne, de van, mikor ilyenkor jön rám az álmodozás. Álmokat szövök, tervezgetek, és most ezt meg is lehet bocsájtani, hiszen vasárnap van. Lassan már naptárilag is el lehet mondani, hogy tavasz van, eljött hozzánk, fogadjuk szeretettel. :)

Fiatalabb koromban szerettem nagyon táncolni. Most is rávenném magam, de már nem áll olyan jól, mint régen, mert a túlsúly elront mindent. Visszagondolok sokszor a vidám, életteli életemre, amikor is olyan önfeledten adtam át magam a zenének, a dalok ritmusának.

...(de jó, ha van!). Életemben sokszor kerültem már válságba, akár érzelmileg, akár pénzügyileg, akár fizikailag is. Nem is kell mondanom, hogy ha fizikailag kidőlünk, micsoda csapás tud lenni. De ugyanez a helyzet, ha az érzelmeink csalnak meg minket, padlóra kerülhetünk, az életünk válságba…

Nagyon imádom a vitaminokat! :) Van egy könyvem, ami erről szól, nagy élvezet olvasni, mert igen jó stílusban íródott. 

Van, mikor csak "őrült" módjára sietünk, kapkodunk, úgy véljük, nincs időnk semmire. Sokszor vezet tévútra ez a fajta viselkedés minket, hiszen lehet, hogy lemaradunk olyan szép dolgokról, amiket csak akkor kapunk meg, ha tudunk kellőképpen várni.