Csak az utolsó évek, hónapok, napok döntik majd el, hogyan is éltük le az életünket, megtettük-e azokat a dolgokat, amiket megfogadtunk magunknak egyszer valamikor. Életed színpadán te vagy a főszereplő, és csakis tőled függ, hogy mit valósítasz meg az álmaidból.
Azt olvastam egy könyvben, hogy a döntéseinket nagyban befolyásolják az érzelmeink. Ezt magamon is tapasztalom, nem véletlenül írok sokat az érzéseinkről. Az érzelmeink akkor is dominálnak, amikor például szeretnénk valamit, de azt most rögtön, vagyis akár most máris, azonnal akarjuk.
Észrevetted-e már magadon, hogy gondolsz valamire vagy látsz valamit, valakit, és ez az élmény annyira megragadja a fantáziádat, hogy nem tudsz szabadulni tőle? Annyira kötődsz ehhez a gondolathoz vagy érzéshez, hogy szinte megbénít, nem is tudsz másra koncentrálni, csak erre.
Ma megint egy olyan nap van az életemben, ami sorsfordító lehet, mert megint belevágtam valamibe, amire már régóta vágytam. Sőt! Hát, igazán nem most vágtam bele először, de most érzem azt, hogy most tényleg jó úton haladok és sikerülni fog. Nem árulok vele zsákbamacskát, és talán ki is találtad, hogy ez maga az életmódváltás lehet.
Sokszor gondolkodom, miért is esek vissza mindig a betegségembe, pedig megfogadom minden egyes alkalommal, hogy ez lesz az utolsó helyzet, amikor engedek a rossz érzéseknek. Mégis újra és újra belefutok a csapdába, mint később kiderül, a saját kis csapdámba.
Nem mindig sikerül úgy elviselni egy napunkat, ahogy azt éppen illik. Főleg, ha ki vagyunk merülve, nincs semmihez kedvünk, benne járunk a hétköznapok taposómalmában, és egyébként is kifáradunk még olyankor is, ha épp nem csináltunk egész nap semmit, csak unatkoztunk. Nem volt egy épkézláb ötletünk sem, hogy honnan is meríthetünk magunknak energiát most azonnal.
Fekete Pétertől való a fenti idézet, kerestem egyet magamnak és neked is, ha érdekel a motiváció, mert én most épp ebbe ástam bele magam. Van, amikor szükségünk van egy-egy bátorító szóra, mondatra, hogy folytatni tudjuk az életünket vagy éppen ne rekedjünk meg valahol, ahol nem szeretnénk.
Képzeld el, hogy megismerkedtél egyszer valakivel, akit rögtön a szívedbe is zártál, de az élet úgy hozta, hogy nem volt alkalmatok többet találkozni. Ha az életed újra felkínálná ezt a lehetőséget, hogy újra összefutnátok valahol, ismét találkoznátok, akkor ki tudnád-e használni ezt a lehetőséget, hiszen biztosan sokszor álmodoztál hasonlóról?
Sokan fogalmazták már meg a fenti kérdést, és akik idős embereket kérdeztek erről, más és más választ kaptak. Valószínű, hogy egyéni, hogy ki mennyire érzi magát egy életkorban boldognak, de ha már boldognak érzi magát, az a gyanúm, hogy inkább van esélye a hosszabb életre, mint aki mindig emészti magát mindenen, ezzel a saját életét nehezíti meg.
Nem nehéz kitalálni a választ a kérdésre, hiszen tudjuk, hogy az apró hibákból származó eredmények csakis rosszak lehetnek. De hogyan jutunk el addig, hogy számtalan apró kis hibát vétünk? Miért nem figyelünk fel a vészjósló jelekre?
Utolsó kommentek